
Rukinak elment a hangja, valami ferttőzést kapott, így elhalasztják a koncerteket, mivel a korházban azt mondták az orvosok, hogy több napos pihenésre van szüksége énekesünknek.
President Ozaki Tomomi
the GazettE

A sintó (神道, nyugaton shinto) Japán
ősi
vallása, őshonos
vallási tanítások és gyakorlatok összessége. A
sintó szó jelentése: az
istenek útja, helyesebben „a szellemek útja”, ugyanis a sintóista
szemléletb
en a hagyományos értelemben vett istenek
helyét szellemek
(kamik) töltik be. Az ősi vallásnak más elnevezése is
létezik, hívják még kami no
micsinek is, amely szintén „az istenek útját” jelenti.
A sintó rokonságban áll Ázsia és a csendes-óceániai
szigetvilág sámánisztikus
hagyományaival és kultuszaival. E vallás középpontjában a kamik
(istenek) állnak, ezek szellemek, gyakran az ősök szellemei vagy különböző természetben
előforduló dolgok szellemei: külön kamija van a földnek, a mezőnek, a
folyónak, az erdőnek, stb.
Összesen körülbelül 8 millió kami ismeretes.
A sintó története
A sintó vallás az ősi japán mitológiában gyökerezik,
nincs alapítója, sem írott kinyilatkoztatása, sem
dogmatikája. A japán szigeteken egészen a 6. század második feléig nem készültek írásos feljegyzések, így nem ismerhetjük pontosan a japán vallás őskori formáit. A 4. században minden nemzetségnek (udzsinak) megvolt a maga védőistene (udzsigamija), amelynek kultuszát a nemzetségfő irányította. Ekkortájt vált szokássá szentélyt építeni az udzsigami vagy kami („szent hatalom”, „isten”) számára.
A korai sintóban két világkép élt egymás mellett: az egyikben a világ függőlegesen tagolódott a Magas Menny Síkjára (Takama no Hara, a kamik világa), a Középső Földre (Nakacukumi, a jelenvaló világ) és az Alvilágra (Jomi no Kuni, halál utáni világ), ez a világkép főként a japán mítoszokban található. A másikban a világkép vízszintes elrendeződésű: ezt a világot véghetetlen tenger választja el az Örök Országtól, ez a világnézet főként a néphitben dominált.
Japán első szent szövegei az i. e. 500 körüli időkből származnak és Amateraszu Ómikamiról szólnak. Ennek az iratoknak a tanításaival keveredtek a később Kínából beszivárgó buddhista elemek. A korai időkben a sintó egyszerű természetvallás lehetett, dísztelen, egyszerű szentély-kunyhókban imamondók, látnokok és áldozat-bemutató papok tevékenykedtek.
A konfucianizmus vélhetőleg a Kr. u. V. században jutott el Japánba, és a VII. századra elterjedt a taoizmussal, továbbá a jin és jangfilozófiájával együtt, ezek az irányzatok azonban nem hagytak különösebb nyomot a szigetország vallásában. A következő században, a buddhizmus elterjedésének köszönhetően a sintó önálló, eredeti formában szinte megszűnt létezni, a buddhizmust 552-ben hivatalosan is elfogadták. A sintó háttérbe szorulásának az oka az volt, hogy sintóizmussal ellentétben a buddhizmusnak rendszerezett tanai, fejlett etikája és jól működő egyházi szervezetei voltak. Japánban a buddhizmus zen szektái lettek népszerűek. A sintó és a buddhizmus sok tekintetben egybeolvadt. Az egyszerű természetvallás kiegészült a szerzetesi élet, a meditáció, az akaratösszpontosítás buddhista elemeivel, az ősi mitológiát pedig a buddhista vallásbölcselet és etika szellemében átértelmezték. Gyakori volt, hogy buddhista papok vezették a sintó szentélyeket. A VIII. század végére a kamikat avatárnak, azaz Buddhák, illetve bódhiszattvák megtestesülésének kezdték tekinteni. A rjóbu-sintó (kettős arc) nevű középkori irányzat azt tanította, hogy a japán kamik azonosak a különféle neveket viselő isteni buddhákkal, sőt Amate raszu Ómi ka mit is Mahá vairo ka nával, azaz a nap buddhájával azonosították.

A kagura, a sintó természetisteneknek bemutatott zenés-táncos áldozati szertartás. A "kagura" szó egy IX. századi krónikában jelenik meg először az udvari szertartások leírása során, jelentése a kami helyére ülni.
A kagura, a monda szerint úgy jött létre, hogy Amateraszu napistennő megharagudott a többi istenre és egy barlangba zárkózott, minek következtében a Föld sötét és fagyos lett, a gonoszság és zűrzavar uralkodott mindenütt. Hogy elkerüljék a föld pusztulását a többi isten elhatározta, hogy kicsalogatják Amateraszu a rejtekhelyéről: Uzume, a tánc és a vidámság istennője táncolni kezdett, a többi isten pedig hangosan nevetett miközben egy varázstükröt helyeztek el a barlangja bejárata elé. Amikor a Napistennő kíváncsian kinézett a barlangból, hogy lássa mi az a zaj ami a barlang bejárata felöl jön, meglátta saját képmását a tükörben. Mikor meglátta képmását a tükörben annyira el volt bűvölve saját szépségétől, hogy nem vette észre mikor a többi isten eltorlaszolta a barlang bejáratát. Amateraszu elfoglalta helyét az égbolton, fényt, meleget és új életet adva a Földnek, és soha többé nem bujdosott el.
A gagaku hagyományosan a császári család zenéje. A hagyomány szerint a kagura és gagaku együttesen képes közvetíteni az ember és az istenség között.
A sintó ágai
A sintó az évszázadok folyamán több változáson, alakításon ment át főleg a külső behatásoknak, a buddhizmusnak, a taoizmus és más vallások hiedelmeknek köszönhetően. Jelenleg is több ágazata van gyakorlatban.
Ma már 75 különböző sintó felekezetet tartanak számon. A nyugati vallások – a japánoknak idegen személyes erkölcs hangsúlyozása és a sintoista különlegesség-tudat miatt – nemigen terjedhettek el.
Sintó szentélyek
Az első ismert sintó szentélyek az ötödik századból valók. Kezdetben nem építettek szent épületeket, hanem egy szent helynek tartott helyen élőfa-szimbólumot helyeztek el, vagy ideiglenes szentélyt építettek. Később mikor szent épületeket emeltek a kamik lakóhelyéül, határozott szabályokat követtek: a szent terület bejáratánál egy szent kapu (torii) áll, mögötte, az épülethez vezető út mellett medence található, ahol a hívő megmoshatja kezét és kiöblítheti a száját. Ezt követi az imahely (haiden) ahol áldozatokat is el lehet helyezni. A szent hely központja a belső szentély (honden), ahová csak a papok mehetnek be, itt található a kami szent jelképe, a sintai („a kami teste”). A szent jelkép lehet egy faszobor, egy kard vagy valamilyen más tárgy, de a leggyakoribb a tükör. A hívők a szentélyhez vezető lépcsőnél csengetéssel, tapsolással vagy kopogtatással hívják fel a kami figyelmét.
A szentélyek többnyire fából épülnek és ligetekben vannak elhelyezve. A szentély fa oszlopai és gerendái tartják a zsindellyel fedett díszes tetőt. A falak alul zártak, a felső rész papírból készül és elmozdítható. A bejárati kapunál sisik, más néven koma-inuk (oroszlán-kutyák) találhatók. Az Inari szentély kapui előtt, jobbról és balról egy-egy róka (kicune) helyezkedik el.
Buddhista behatásoktól mentes, jellegzetes sintó szentélyek az Izumo vagy a közép-honsúi Iszébentalálható, Kr. u. III. században alapított szentély amely Japán egyik legelső sintó szentélye. Ezt a szentélyt 20 évente lebontják majd újra felépítik. Az Izumo szentély Simane prefektúra Izumo városában található, a szentély kamija Ókuninusi no Mikoto, aki a hagyomány szerint átengedte Amateraszu unokájának a halandók birodalmának megteremtését.
Hozzávalók
2 ek. szezámolaj
2 gerezd fokhagyma
1 tk. friss gyömbér
30 g szárított shiitake gomba (más néven illatos gomba)
¼ filézett csirkemell
7 dl alaplé (leveskockával helyettesíthető)
4 ek. szójaszósz
1 tk. cukor
só
Soba tészta 2 köteg – egy csomagban több köteg tészta van
1 nagy marok spenót levél
2 szár újhagyma
Elkészítés:
A szárított gombákat 7 dl langyos vízben áztassuk 1-2 órán át, míg megpuhulnak.
Egy lábasban, alacsony lángon melegítsük fel a szezámolajat. Adjuk hozzá a reszelt fokhagymát és gyömbért. Kevergetve pároljuk kb. 5 percen keresztül és közben élvezzük a lábasból felcsapó finom illatokat! Ha van alaplevünk, azzal öntsük fel, ha nincs, akkor azt a vizet öntsük rá, melyben a gomba ázott és keverjük bele a leveskockát.
A gombákat vágjuk csíkokra, a csirkemellet kisebb darabokra, és ezt is adjuk a leveshez, majd forraljuk fel és főzzük.
Közben, egy másik edényben tegyük fel főni a ramen tésztát. 2 percig főzzük majd szűrjük le. Tegyük félre.
A leveshez adjuk hozzá a szója szószt, a cukrot. Sózzuk, ha még szükséges.
A spenótleveleket mossuk meg, és távolítsuk el a szárát, majd dobjuk a levesbe. Keverjük meg és vegyük le a tűzről.
A tésztát osszuk két tálba és kanalazzunk rá a forró levesből. Tálalás előtt felkarikázott póréhagymával szórjuk meg.
Mint minden más japán ételnek ennek is nagyon sok féle változata van, hiszen ez a tulajdonság nem csak a japán konyhára, hanem a világ minden konyhájára is jellemző. Ahogy tudom, még egy magyar közmondás is illik az ételek sokféle elkészítési módjára, és alapanyagok változatosságára: "Ahány ház, annyi szokás"
Az alábbi videóban szintén a ramen leves egyik elkészítési módja lesz látható.